Végre egy Bukowski könyv, amit úgy tudtam végigolvasni, hogy
nem azt vártam, na mikor lesz már ennek a
szarnak vége.. Az előző kettő nagyon nem jött be nekem. Nem láttam meg benne azt a
nagyformátumú fenegyereket, ahogy emlegetik a rajongói.
Most viszont vagy nem ő írta vagy még
tényleg az első könyve, és nem hiszi
magáról, hogy ő szarta a punkot meg a realizmust.
Itt élvezhető stílusban tojik a rendszermozgató visszásságokra.
Chinaski (aki
egyébként alteregó figurája és persze szánalmas alkoholista) postai pályafutása
napjain át megmutatja szenvedéseit , ami mintegy rendszeridegenséget
lakmuszként felmutató valóságkontroll, ahogy a jelen könyvében éppen a logikaellenes postai bürokráciát
és esztelen hatalmaskodást megtestesítő fajankó pöcsöket állítja pellengérre hatalmas cinizmussal és
lazasággal.(az meg csak az én Bukowski-idolt romboló élményelvonókúrás nézetem, hogy ez a fajta semmibe tartó, cél
nélküli, illetve egyszerű vegetatív túléléssel megelégedő lazaság azért nem túl
szimpatikus, de hát lelkem rajta).
Ettől eltekintve jó is lenne, de tényleg, csak éppen a világ
nem kizárólag baromarcú kishivatalnokokból és leszarom alkoholista
holnapfalókból áll, akik a középső ujjukat mutatják mindazon férfiaknak vagy azon
nőknek, akiben nincs egy liter viszki avagy egy méretes fsz. heti hétszer, munkaidőben.
Kicsit kétpólusú a világképe, bár azt el kell ismerni, létező szelet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése