2014. április 22.

Henning Mankell A pekingi férfi

Skandináv krimi a kínai veszedelemről. Jó mélyre visszanyúl Mankell, a  jelen történésének a bemutatásához.
 Mert  ami ma van, az egy majdnem teljesen, különös kegyetlenséggel kiirtott svéd falu, egy házassági és önkalibratív  válságban vergődő bírónő és a különös nyomokkal mit kezdeni nem nagyon tudó , tanácstalan nyomozó csapat.
Ez a három dolog alkotja a jelen szálat, majd az 1800-as évek rabszolgai vasút építéséig visszanyúló történet vonalon eljut az olvasó a kínai szálhoz, ami összeér a mában a fent említett történtekkel.
Elég fura  az egymásba futó két vonalban a bírónő belső monológszerűen követhető magánéletének alakulása és az, ahogy a jelen kínai politikai berendezkedés antidemokratikus árnyai   fenyegetően rávetülnek  egy terjeszkedő oligarchikus gazdasági vonallal  a zavaros belpolitikával küzdő, sebezhető  afrikai országra. (vajon ez mennyire fikció?)
Na meg persze a két világ gondolkodása a jogról, a szabadságról és a családról.

Összegezve: a krimi része nem túl erős, pedig izgalmasan indít, az emberi érzelmi vonulat  vegyes ( a svéd bírónő lelki rajzolata tetszik(és ez nagyon Mankell-es), de nem értem én a kínai bosszú töltetét, meg az ilyen típusú alakok beemelését egy véresen induló,  már-már misztikába hajló thrillerbe.  A felvázolt világméretűvé poliposodó  veszedelmes irányzat meg túl sok egy skandináv krimibe. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése