2013. november 6.

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Örök férj


(előbb kicsit morgolódok, de ez nem fodor mihály Fjodor Mihajlovics hibája)
Sosem gondoltam volna, hogy egy Dosztojevszkij regényre néhány fejezet után rácsapom a fedelet.
Na nem D. miatt, hanem mert a kedves fordító (Szabó Endre)megmutatta, hogy kell rámenni az olvasó idegeire egy béna fordítással. És akkor nem elég, hogy fárasztóan ékszerű a ferdített szöveg, mintha nem ismerné egyes szavak vagy szókapcsolatok jelentését, de még azt a balekságot is elkövette, hogy magyarította a neveket hát egyszer vicces volt, na de halomszám, mérhetetlenül idegesítő. Pavlovics Pál Ivánovics Elek Szüszojevna Mária Fedoszjejevna Katalin Nikitisna Mária … és akkor jött Lobov Sándor, ami már a messzeföldön híres olvasói toleranciámon is rést ütött… De nem ám, hogy ennyi, mert a mindenáron való névfordítással ellenben a fejezetcímek meg így alakultak: elemzés helyett „Analysis” meg a leszámolás helyett a „Kvitteltek” címet sikerült adni. .nóóóórmális? (Mondjuk én sem vagyok komp, mert kalandvágyból végigolvastam ezt a verziót is utóbb, de akkor már az ilyenekre vadásztam, hogy Poloszuhin Kuzmics Péter meg „De alvása egész ideje alatt, addig a percig, melyben felébredt, azt látta álmában, hogy nem alszik s mintha gyengesége ellenére sem bírt volna semmiképpen sem elaludni. Végre azt álmodta, mintha ébrenlétében magánkívüli állapotban volna és semmiképpen sem bírja elűzni magától a köréje rajzó látomásokat, hiába volt teljes tudatában annak, hogy azok csak lázálmok és nem valóság. A látomások mind ismerősek voltak; mintha a szobája tele lett volna emberekkel s az előszobába szolgáló ajtó nyitva volt; „ meg ez: ”Az ablakot kinyitva, pár pillanatig megállt ott és mélyen lélegzetet szedett, öt óra felé járt az idő.”_ vagy ez : ”Tekintetük utoljára találkozott. Pavlovics Pál most hirtelen megállt, vagy öt másodpercig egymás szemébe néztek – mintha tétováztak volna, végre Velcsaninov gyengített felé a kezével.” * és akkor még egy : Megtanítom én őt kesztyűben fütyülni. Pedig akkor még nem is volt guglitranszlétör.
*( a másik fordítás szerint: lankadtan legyintett rá)
Szóval elballagtam egy antikváriumba és néccázé megvettem a Makai Imre féle fordítást.
Megérte, mert így már a tartalomra is tudtam figyelni. Így egy jó Dosztojevszkij féle jellemtörténetet olvashattam. A férj meg … hát ez a született férj, az egyébként tiszteletbeli „férj”szót pejoratívvá korcsosítja, ez kérem hülye. Egy lúzer, de abból a fajtából, aki ebben az önkínzó dagoványba újra és újra belegázól. nem elég, hogy szenved, még tetézi is a szenvedéseit. Nem elég, hogy felszarvazzák, de még házhoz is megy a lfszért. És a vége…. hahaha… mondom ez egy kényszeresen mazochista hülye.
Truszoczkij viszonya olyan Velcsaninovhoz, mint amikor valaki annyira kényszeredetten tiszteli az oroszlánt, hogy akkor is meg akarja érinteni a csodált sörényét, azzal a kezével, amibe előtte az beleharapott, ha tudja, hogy az fájdalmas érintés lesz. Na és Velcsaninov? Mi a fenéért hagyja, ha nem élvezi, hogy ő az oroszlán? Persze nem olyan vicces ez, mert a Megcsalt de gyenge férj és a könnyebbutas csaló kettősétől összecsikorgó férfilélek malomkövei közt egy szegény balkézről jött kislány őrlődik fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése