Alternatív teremtéstörténet az eszméletre zabálódó, baszódó
vizimutymutytól az eszméletlenségbe visszacseppfolyósító atomfelhőig. Az
emberiség életútjának a jellegzetes megállóiban kicsit körülnézünk, büszkén
kidüllesszük a mellünket, eleresztünk egy tarzanordítást és a fejlődés zászlaja
alatt gallyra vágjuk, amit az előző evolúciótörténeti ugrás óta összehoztunk.
Aztán a nagy eszünkkel fejlesztjük tovább a dolgokat, hogy minél nagyobb kárt
okozzunk magunknak. Nagy a tempó. Idő van! Van idő?
Verhulst a vérkomolyan gondolt fekete humorával vált ismerté.
Ez a könyve talán picit szürkébb. na nem a darkizmusában, mert az, az ébenfeketétől is egy árnyalattal feketébb. Elég
nagy a felölelt témaidő, konkrétan az egész világmindenség embertaposta
korszaka, elég nagy vállalás ezt úgy megírni, hogy ne maradjon hiányérzet még
akkor is, ha a nagy egészből kizárólag az ugyismindmegdöglünk
féle verhulsti vezérelv mentén halad a sztori.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése