2013. december 15.

András László: Egy medvekutató feljegyzései

Na kérem, hát valami ilyen az, amit úgy hívnak, hogy szórakoztató irónia. 
A medvekutató az kérem nem egy hivatalnok. Ebből egyenesen, jobban mondva visszahatólag következik, hogy a hivatalnok meg nem egy medvekutató. Már hogy is lehetne az kérem, amikor a medvekutatás az egy komoly dolog, míg a hivatalnokság meg egy komolytalan izé, csak komolyan vetetik, akiket másképp nem vennének komolyan. Mert az ugye nem is kétséges, hogy egy medvekutató az független a mihezképestektől, ellenben a hivatalnokság meg mindig a mihezképestekben teljesül ki. És kérem a mihezképestek meg mindig ugyan olyanok. Legyen az szívoldali vagy hozzá képest ellen oldali. 
Na de ez csak a történetágy, mert tulajdonképpen az az ágy, bár gyönyörűen meg van vetve friss, ropogósan kikeményített irodalmiassággal(jajdenagyonhiánypiac), mégis üres, mert az a klasszikusan annak mondott történet hiányzik belőle. Ezt most nem szemrehányásképpen mondom, mert nem is hiányolom, hisz gyönyörűség az ilyen ki nem feküdt történetágyon meghemperedni, élvezni a tiszta, friss illatot meg az el nem nyűvött ruganyosságot.

Borisz Akunyin: Különleges megbízatások

Két történet került egy kötetbe(nem túl jó szerkesztői érzékkel összepárosítva az olvasói érzékenységek különbözősége okán.) Az egyik egy könnyedebb kalandorsztori, a másik egy pszichohorror sok rémisztőséggel.
Pikk Bubi
Végre méltó ellenfele akad Fandorinnak a „sötét oldalon” egy csaló személyében. Persze nem kétséges, hogy ki kerül ki győztesen a játszmából, de a Pikk bubinak sikerült még Fandorin magánszférájában is zavart kelteni.
Dekorátor
A másik regény az nem ilyen játékosan bohókás.
Vérengzés a kegyetlenebbik fajtából. Megjelenik orosz országban hasfelmetsző Jack. Legalábbis minden jel erre mutat. Persze hamar kiderül, hogy inkább csak a replikánsa, de nem marad le gazságban a mesterétől.
Míg az orosz nyomozóapparátus nehézkes és felületes rendszere nem tud mit kezdeni ezzel a sorozatos koncolással, ami az utcalányok körében szedi áldozatait, addig Fandorin kitartóan és módszeresen halad az elkövető irányába. Izgalmas, de inkább erősebb idegzetűeknek ajánlott ez a része a sorozatnak.


Bodor Ádám: Az utolsó szénégetők

Bemész az éléskamrába, leemelsz a polcról a sok kis takaros üveg közül egy jó évjáratot, kipukkasztod a ráfeszülő celofánt, beledugod az ujjad és belenyalsz. Aztán mikor megérzed a mennyei ízt, hammbefalod. Hm. Ez annyira fincsi – gondolod, hogy be kéne osztani több napra. Két napig tart az önfegyelem, aztán egyik éjjel belopózol és szépen akkurátusan mindet befalod. 
Na ilyenek ezek a Bodor tárcák.