már a garázsban vannak

 Na akkor egy kedves kérésre legyen egy szellemidézés a hosszú hétvgére, a försztket: rebeka sztorija: 

Egyik reggel feltűnt, hogy meg van rágva a szelektív szemétgyűjteményünk papírkupaca a garázsban. Jézus, egy egér. (Mármint ebből nem arra jöttem rá, hogy Jézus egér volt, hanem tudoóód, na!)

Ennek fele sem tréfa! Összeült a családi kupaktanács. Mi legyen a taktika az egér kilakoltatására. Mert ugye a  kiebrudalás tényét annak ellenére egy emberként szavaztuk meg, hogy megállapítást nyert az, miszerint az egerünk nem az a mezei fajta lehet.  Egy hétköznapi egér nem válogatja ki olyan nagy ügygonddal a sajtót akképpen, hogy kizárólag a tudomány és technika valamint a programajánló témájú kiadványokat részesítse figyelembe. Oké nem mondom, hogy olvasgatta, de ha úgy vesszük mégiscsak falta az érdekes cikkeket.

Naszóval miután abban konszenzus született, hogy mennie kell az egerünknek, már csak a menesztés módjában kellett megállapodnunk.

Én személy szerint, minekután képtelen vagyok visítozás nélkül egy helységben tartózkodni bárminemű rágcsálóval, kiestem abból a körből, aki tevőlegesen részt vesz a felkutatásban és a menesztésben. Azonban nem szívesen támogatnám az élet kioltását, még akkor sem, ha egy rettenetes és ijesztő egérről van szó. Így ragaszkodtam ahhoz, hogy valami humánus (állat lévén tán helytállóbb kifejezés az animális?) módját válasszuk a likvidálásnak.

A család férfi tagjai persze a könnyű megoldást pártolták, miszerint egyszerűen agyon kell csapni. Háppersze a tesztoszteron meg a vadászösztön mi? Na nem. Itt nem lesz vérengzés. Még csak az hiányozna, hogy az egér porhüvelyétől megszabaduljunk , de a szelleme ott kísértsen örökre a  garázsban.

Aztán némi polémia és szakirodalom tanulmányozás után megszületett a megoldás. Létezik egy úgynevezett bioragacs, ami úgy ejti csapdába a gyanútlan egeret, hogy közben nem kell kioltani az életét. Az ily módon helyhez kötött mikimauzt aztán ki lehet tessékelni a szabadba, persze jó messze az otthonunktól.

El is készítettük a csapdaszerkezetet, ami állt egy darab hungarocell táblából, amin nagy műgonddal elrendezgettük a ragacsot, hogy jusson minden négyzetcentiméterre. Aztán csaléteknek daraboltunk rá sajtot (bár a józan logika szerint a rágcsálók inkább magvakat esznek, mint tejterméket, de tudat alatt dolgozott bennünk a diznikommandó által belénk plántált sajt-egér téveszme .)

Gondoltam minél több a sajt, annál hamarabb harap rá a kis dög. Aztán lehet, hogy kicsit túlzásba estem a menzaadaggal, mert a többiek szerint, ha bele is ragad az egér hónapokig eléldegél a csalinak szánt sajtmennyiségen úgy, hogy naponta vacsoravendégeket fogad.

Aztán elhelyeztük a szerintünk nagggyontuti és fondorlatos csapdát.

Aznap mindannyian elmentünk egy közös programra, és még, ha nem is beszéltünk róla, mégis láttuk a lopott pillantásokból, hogy mindannyian alig várjuk a hazaérkezést az egerünk sorsa miatt.

Elérkezett a pillanat. Lélegzet visszafojtva álltunk a garázs ajtaja előtt. Hallottuk, ahogy bentről egy kétségbeesett állat nyöszörgése, már-már a sorsnak való megadás határára jutott lélek fészkelődésének zaja szűrődik ki.

Én kissé hátrébb húzódva ugye a fent említett rettegésből kifolyólag hagytam, hogy a többiek arassák le a győzelmi babérokat. Beléptek, és 10 másodperces némaság után egyszerre tört fel belőlük a nevetés.

Na mondom mi a vicces egy szerencsétlen egér vergődésén, és beléptem a garázsba.

Már készültem a nagymonológra, hogy nem szép dolog.., meg igazán lehetnének empatikusabbak…ehelyett ordítva röhögtem a többiekkel.

Az egércsapdából könyörgő szemekkel nézett ránk a macskánk.

Esterházy Péter: Hrabal könyve

…és szólott az Úr, eriggyetek fiaim itt a lada kulcs, csináljatok valamit az emberekkel, mert tök hülyék. 


Brékó brékó itt az Úr! itt az Úr: krstrskrrrsss sss rrssss… vigyázzatok a gyerekekre… a gyerekre..sssskrr 


Az Úr ír, viszont a szaxofonhoz nem ért. 
Magány? Gyarlóság? Félelem? Legyen inkább jazz.

Suzanne Collins: Az éhezők viadala

Ha nem vagyok szemfüles és mint a tengerből a kagylórejtett gyöngy nem csillan a könyvkritikahabokból elém egy olvasótárs értékelése, valószínűleg sosem olvasom el ezt a könyvet. Mondjuk nem is ez a könyv volt a mivaaan?? tárgya, hanem a másik része, a Futótűz, de hát egy trilógia második részével ritkán érdemes kezdeni, úgyhogy szó szót követett és belevezettem magam a hülyeségbe. (addig addig beszéltünk róla, hogy egyszer csak el kellett olvasnom) Na most azt kellene mondanom, hogy ilyen véletleneken szoktak múlni a sorsfordító dolgok. Nem akarok patetikus lenni, úgyhogy csak annyit mondok: most nem. 
(na jó, nem is annyira rossz könyv. mondjuk nem is akkora jó, inkább olyan nemnekemvaló, de legalább most már biztosan tudom) 


Miről szól? Mondjuk az említett olvasókolléga az értékelésében már szétspoilerezte a második résszel, de azért megpróbálok vigyázni, úgyhogy inkább a laza keretsztori meg némi benyomás: nem lesz népszerű a rajongók körében, de hát a csakisazigazat szellemében: 

Valami fura társadalmi berendezkedésű világ gyilkolássza éhbérért a másodrendű polgárait, azok meg amikor tele lesz a puttonyuk, megrázzák magukat és beszólnak, aztán csetepaté és végül szívás a rosszaknak. de a jóknak is, úgyhogy mindenki megszívja. mennek a vágóhídra mint a birka. 
(mivel trilógia, gondolom lesz majd valami ilyen is mint az áthúzott vonal alatti a továbbiakban, de ezt csak a sablongondolkodásom mondatja velem, mert nyilván sokkal mívesebb történet alakul majd(hehe) 
Szóval nem egy bonyolult sztori, lerágott csont csúnya, gonosz világ, szélsőséges társadalmi különbségek … 
Nem mondom pörgősre van írva, na de akkor is olyan, mint valami médiaműsorigazgató fiókjában lapuló titkos műsorterv forgatókönyve, kötelezőglatiátorosra, vérengzősre, cirkusztkenyeretesre kamulávsztorisra szabott verziója. 
Na jó, de ez mitől fantasy? Ez kőkemény reality. Valóságshow kicsit gyilkolászósra farigcsálva. Kreatív stábbal, aki felkészíti, milyen fazonra hajazzon a halni induló, hogy kellően szórakoztató legyen a lezombult közönség számára. Kényszerű mauglik, feminim rómeók tökös júliák, gyilokcirkusz szereplők, megalkuvó kiszolgálószemélyzet, rútvilágkép…ésatöbbi… 
Fantasy mi? Szinte itt tartunk manapság, csak még picit lazítani kell a médiahatóság lekenyerezé..izé kamuszigorán, hogy ne csak az üzekedést, csótányzabálást meg egymás alázását lehessen adrenalintcsöpögtetve kukkolva  nyomon követni majd kiszavazni a tévénézős karosszékből, hanem lehessen már végre kinyírni is a lúzer játszótársat egy suzuki féléves ingyenhasználatáért meg egy decemberi korfui buszos társasutazásért. 
(sikerkönyvnek nem túl eredeti)
Nem érdekel  a többi része.

itt egy autósokra vonatkozó ronda szó van

Esik. Az út szélén parkolva telefonálok. Hosszan. Kicsi lány, hatalmas táskával áll a zebránál.  Múlnak a percek és még tart a telefonálás, tart az eső. Az a szemét, áztatós fajta. Nem is érzi az ember, csak azt veszi  észre, hogy bőrig ázott. Aztán lenyomom a vége gombot és felnézek. A kislány nagy táskával még mindig ott áll a zebránál az esőben. Lehet, hogy sír is, de nem látni, mert vizes az arca.

Kiszállok és megkérdezem:- mi a baj.

Semmi - mondja.   Szipog.  Mégis sír.  

Közben az elhaladó autók, egytempóban csapják fel a vizet.

- Szeretnél átmenni?   (Nincs lámpa.)

- Nem tudok.

Megfoghattam volna a kezét és átkísérhettem volna, de mérhetetlen düh szállt meg.

Várj picit, mondtam és visszaléptem a kocsihoz. Odagurultam a zebrához és egyszerűen keresztbe álltam az út közepén, kicsapva a  vészvillogót.

Na most már átmehetsz, szóltam a kislánynak. Még szipogott, de fürgén átszaladt. Éppen mosolyogva fogadtam a kedves autóstársak kurvaanyáózós dudáit, amikor hallottam, hogy egy vékonyka hang átkiabálja a szitáló esőt , hogy szia. És integetett. 
Én is.

(a történethez tartozik még, hogy mielőtt keresztbe fordultam körülnéztem ám, mert dühös igen, de hülye azért nem )

Csalog Zsolt: Parasztregény

Íme az eltűnő világból az a tiszanépe , amelyik létezése egy parasztasszony emlékeiben, a szemén, az elbeszélésén keresztül regénnyé formálódik Csalog Zsolt keze alatt. Akár valós, akár fiktív dokumentumregény, én minden szavát elhiszem és szeretem. Szinte látom, ahogy Csalog egy orsósmagnóval és bazinagy mikrofonnal ül egy parasztház takaros konyhájában és megfeledkezik a mesélés alatt a szalagcseréről is. Olyannak képzelem ennek a regénynek keletkezését, mint ahogy Bartók járta a vidéket és letűnt csodákat rögzített azoknak, akik már csak tőle tudhatják, hogy létezett az a légkör. 

Vladimir Nabokov: Meghívás kivégzésre

A látszat ellenére nem kafkai, mert ilyen alapon lehetne nem orwelli is az idő és térnélkülisége okán. (azért de.  amiért mégsem az, mert  nem érdemli a viszonyítást, hisz önmagában megáll ez a regényvilág) De hasonlóan mélyebb értelmet takaró. (ezzel is azonnal vitatkoznék, mert a látszat nagyrészt befelé mutat, de inkább nagyon is felszíni és kimutatható ami kiviláglik)
Egy átlátszatlan ember az átlátszóak között. Persze neki kell vesznie. Mert a fals, a gonosz, az aljas nem szereti, ha van viszonyítási alap az alávalóságára. Sőt, elvárja, hogy a az átlátszóság befedje a nem láthatót is. Cincinnatus a regény történetének elszenvedője  megteremti a maga kontrasztját, a színeit, a maga átjárható, de nem átlátszó világát, amit csak erőszakkal tudnak kifordítani és nem csak hogy kifordítani, de még el is várni, hogy maga forduljon ki a hóhéra előtt. Nem, nem és nem hódol be, bár a végeredményt tekintve mindegy, de a következtetést nézve mégsem. Az életet és a képzeletet csak megölni lehet, de fikcióval belakottakat egyenformásítva kiölni ...? Kiderül a regényből.
Nagyon szép szófüzérek, mondattrillákkal tarkított belső regény. Nabokov mestere ennek, legyen a téma bármilyen borzalmas a könyv nyelvezete élvezetesen gyönyörű a maga szürrealitásában. Érdekesség, hogy  Lolita alakja is felsejlik az egyik Cincinnatus által belakott képzelettérben. (meglehet van egyéb utalás is, de nabokovi hiányaim ezt nem fedték fel.)

Hát ez kabaré

Azért az milyen már, amikor egy darab előadásán előtted ül a királylány.

Elárulom. Büdös. 

De erről nem tehet, mert hát valahogy konzerválni kell még a királylányokat is.

Egyik nap furcsa kérdést kaptam. – Mondd , érdekelne egy bábszínházi előadás?

Hát mi történhet-gondoltam, legfeljebb újraélem a gyerekkoromat egy picit.

Na meg ahogy én azt ilyen előítéletesen elképzeltem!

Először is amikor utoljára ott jártam még kisdobosing kékszoknya volt a dress code. Ez ugye most több okból is kizárva. Egyfelől kinőttem, másfelől meg  a kor is kinőtte.

Nem mondom, hogy nem volt bennem némi kétkedő izgalom, és kezdtem is tudat alatt frappáns dicséreteket fogalmazni, hogy ugyan aranyos meg ilyesmi, de miért nem lesz ez nekem rendszeres program.

Már a büfébeszélgetés alatt éreztem, hogy megérte, mert ugyan a leendő előadásban még mindig ott volt a kétely, de már csak ezért a beszélgetésért megérte. Kiderült, hogy például Róma félúton van budapesti és liszaboni barátság közt és ha már mindenáron kell egy racionális cél az utazáshoz,  az legyen egy  nem eusztendert palack beszerzése egy  rom és egy katedrális közt. Továbbá és nem elhanyagolhatóan az is felszínre került, hogy  a titkos, de ezidáig evidenciaként kezelt, ebből kifolyólag agyonhallgatott női tudásról, miszerint a focit tulajdonképpen azért nézik a nők, mert  hát ölni azt manapság csak úgy uk-muk-fuck  mégsem lehet.  És ha már ölés, akkor még arra is fény derült, hogy a csöndes sötétben sem túl jó egyedül lenni egy még gőzölgő állati tetemmel. 

Zavaros? 

Így elsőre meglehet, de el kell hinnie mindenkinek, hogy ez egy alaposan kielemezett téma konklúziója, anélkül, hogy azt a majd egyórás  kifejtős szakaszt most ideklimpíroznám . Az ismert betűszámkombósan összetömörített  relativitás elméletről is elfogadja mindenki hogy sok munka van benne és használja anélkül, hogy firtatná. Nem? De! Na ugye.

(szolgálati közlemény: a pogi nem volt jó, de életmentőnek bizonyult. ezt csak annak mondom, aki ezután vásárolna a büfében. inkább a perecet válassza, továbbá ugyanitt a házi limonádé csak fantázianév és mint minden a közelemben, eléggé borulós, de nem lett katasztrófa csak néhány kósza cseppfolt az asztalon).

Szóval ott tartottam, hogy bábszínház, gyerekkor, fakanálból holleanyó meg kesztyűróka. 

Na erről szó nem volt.

 

A darabismertető füzeten volt egy napocska piktogram, amiről E állította, hogy legkevésbé lesz az napocska, és ezt a sejtését hivatott alátámasztani a +18-as  felségjelzés is. Igaza volt. De nem csak hogy egyszerűen igaza, hanem nagyon is.

Oké, Alföldi , mint rendező már eleve egy erős, vörösfényes jelzőszerkezetként kell, hogy a színházlátogatóknak jelezzen. Na de ami ott volt, arra a legvadabb képzeletünkben sem gondoltunk volna. Viszont annyira vicces volt,(igen,  Az a Kabaré  és igen, vicces. Tudom ez így  az ideológiai töltet miatt minimum furcsán hangzik, de Alföldinek sikerült megoldania, hogy méltóképpen legyen ordenárévicces). hogy ha azt mondom levegővételi problémákkal küzdöttünk olykor, akkor nem mondok sokat. (és itt nem az előttünk ülő pasi pitralonfürdőjére gondolok, bár az is megérne egy nyálkahártyaújraélesztést). A bábok nem úgy domináltak az előadás alatt, mint azt gondoltam volna, de amikor szerepeltek az annyira zseniális volt, hogy el is határoztuk, ezt innentől haza akarjuk  vinni nagylemezen dévédén. Nagy respect a két művésznek: A Schneider kisasszonyt életre keltő Pallai Marának és a Schultz urat megelevenítő Ács Norbertnek.

Naszóvalkérem. 

Nem részletezném a részleteket, pedig hát abban rejlett a lényeg, amitől összeállt az egész a klasszikus előadásérzet és az abba belecsempészett intertextuális szöveg, kép* és zenei játék, na meg persze az erős alföldisítés.

Amit viszont meg kell jegyezzek a színészek a legnagyobb örömömre nem csak hogy jól kezelték a bábokat, de kiválóan táncoltak(már ha az tánc volt),  énekeltek, játszottak.  Szóval úgy kompettül színészkedtek. Ekkora tapsot nem kis érdem manapság kiérdemelni, amit kaptak. jelzem teljesen megérdemelten.

Kitűnő este volt és kiváló szórakozás. Aki nyitott egy nemvárt formátumú élményre, annak nagy szeretettel ajánlom a bábszínház felnőtt előadásait. 

De tényleg.

És akkor tánc…illetve link:  http://www.budapest-babszinhaz.hu/repertoar/kabare  
aztán katt a galériára.

*(igen. ez nem tévedés. feltűnt andy vajna feje is)