epizód 4.
Amikor a pasi vásárol
Egyszer már a kajavásárlást egy szösszenetben lejegyeztem, itt, de most egy komolyabb dolog jön.
A ruha vásárlás.
Néha be kell ruházni az öltözködésbe, ez nem kétséges. Az okokat most ne firtassuk, mert nem akarom,
hogy arról szóljon ez a rész, hogy miért kell évente egy számmal nagyobb gatya,
és itt nem arról van szó, hogy növésben van az ember.
Szóval ugorjunk.
Igazából a
pasicuccvásárlás az úgy zajlik, hogy elmegyünk együtt, ő be sem akar jönni
a boltba, mert minek zavarjon, hanem én menjek be, próbáljam fel, végezzek
valószínűség számítást a méret és domborodási pontok eltéréseinek a tekintetében, majd 3
perc múlva jelenjek meg egy komplett évszakváltáshoz szükséges gardróbbal a
kijáratnál, örömmel üljek le mellé a kávézóba, ahol Ő a vásárlás
megkezdésekor(értsd: 3 perce) odafigyelő gonddal megrendelte a habos kávét, hogy mire végzek a ruhapróbákkal, forrón gőzölögjön az asztalon a fekete, amely mellett kipiheni a felfokozott
izgalmakat, ami ilyenkor mindig megszállja, hisz utál vásárolni. Mellékesen
megjegyzi, nem érti mit piszmogtam eddig, mert már elszívott közben egy cigit
is, de az előzetes szkepticizmusomat cáfolva, beláthatom, hogy szán időt a
dologra, ezért nem akart sürgetni.
Így elsőre ez elég hülyén hangzik belátom, de az évek során
rá kellett jönnöm, hogy ez a célravezetőbb variáció. Mert mi van, ha ebből a
képletből kivonom magam.
Az a végeredmény, hogy maradék nélkül nincs osztatlan siker,
azaz minimum 2-3 napot kell ráfordítani az utógondozásra.
Na csak, hogy megvilágítsam egy eklatáns példával a fenti,
osztatlan kivonatolásomat, elmesélek egy esetet.
Örömmel és két nagy bolti reklámfelületként használt
papírtáskával állít haza egy nap.
Bevásároltam, mondja fülig érő szájjal.
Segített az eladó? – kérdeztem rosszat sejtve.
Hát kérdezte, kell e segítség, de tudod, nem szeretem, ha
pattognak körülöttem, amikor keresgélek.(csak megjegyzem a keresgélés az abból
áll, hogy az első bolt első polcának az első sorából leemel valamit és anélkül,
hogy legalább arról meggyőződne, hogy az póló vagy kombájn kerékcsapágy,
odarohan a pénztárhoz és megveszi. Oszt kész! Vásárlás letudva.
Jaj, gondolom magamban, de mosolyogva örömöt sugárzok annak
ellenére, hogy már rendezem is át fejben a következő két napomat, hogy
beleférjen az árucsere.
És mutatja.
Vettem cipőt, tök
divatos. És tényleg. Az a rafináltan
elegáns, ami ha kell sportos, ha kell lazamanageres. Szóval ügyes választás, csak annyi az apró
megfigyelésem, hogy a laza cipő úgy 2 számmal lazább, mint amit hord. Persze esküszik,
hogy akkor, amikor próbálta (csak az egyiket, mert minek mindkettőt, tök
egyforma!) teljesen kényelmes volt. Kérdeztem, felállt e a próbaszékből és lépett
párat? Néz rám, mint az ufóra. Minek? Ülve is akkora a lába, mint állva. Azért
én ragaszkodtam hozzá, hogy mielőtt elindulna benne egy sietős reggelen, menjen
már egy kört, csak, hogy mutassa, ilyen jól néz-e ki a cipő menet közben is.
Természetesen a harmadik lépésnél kilépett belőle.
Aztán jött a farmer. Szuper. Jó a színe, jó a szabása.
(jelzem évek óta ugyan azt a márkát, ugyan azt a típust hordja.) A gyanúm
mocorogni kezdett. Felpróbáltad? Persze, mondja mintha azt kérdeztem volna,
köszönt e, amikor belépett a boltba és
már ugrik is bele, hogy prezentálja, milyen klassz darabot szúrt ki Ő a jó divatdiktátor
szemével, a két kupacnyi, mintegy száztíz
egyformából. Aztán… .
Naszóval, meg kell hagyni, remek darab és passzol is rá,
kivéve azt az apró folytonosságbeli hiányosságot, ami a gomb és a gomblyuk
között tátongott. Néz rám értetlenül és mondja: - Pedig a boltba körbeérte.
Felvetted? Persze. Nézem tovább, mert tudom lesz tovább, mire
folytatja is, hogy jaaa, úgy belebújás szintjén nem. Minek! Tiszta fölösleges macera. Régi gatya le, másik fel aztán megint le, hogy
újra a régi fel. és akkor még ehhez cipő le, cipőt fel, megint cipőt le aztán újra
fel. Odamérte a derekához és jónak tűnt.
Amikor az inget vette elő, már nem is kérdeztem semmit. Vártam,
mivel lep meg. Fel voltam készülve, hogy egy karate köntös vagy egy zsabós titkárnőblúz kerül elő
a csomagból. De nem. Sőt, az eddigieket mintegy jóvátevőleg, diadalmasan
mondta, hogy na, ezt felpróbálta és mindenhol passzolt. Nyakán, vállán, hossza,
gombok… Sőt! Amikor fizetett, akkor kiderült, hogy olcsóbb
is, mint a próba közben hitte. Igen ám, a próbaing nyilván ilyen is volt.
EZT próbáltad fel?
Ja, nem. Volt
kibontva próbaméret. Ezt a polcról vettem le. A hazahozott zárt csomagolásról egy jól látható helyen, a
gyerekméretekre jellemző három számjegyű méretjelzés ordított le.
(belégzés, kilégzés, belégzés, kilégzés)
Ugye a blokkok megvannak.
Ööö...